Bruno x Spacc - Cella

A cellámban egyedül
Senki sem menekül most
Régóta cefetül érzem magam
De nem számít, mert feldolgozom a sok fost
Eleget játszottam faltörő kost
El kell, hogy kerüljem a sok gyilkost
Az ablakon besüt a fény
Elvettek mindent, csak ez az enyém

A szívem megdobban
A lelkem megroppan
Kezdek nagyon kilenni
Rájöttem, most elrontottam
Láncok súlyát nem bírom
Anyám hívom, ne sírjon
Bezártak, most szenvedek
Önmagamtól rettеgek

Kezemеt nyújtom, a karomat kérik
Nem csak a láncom, a bilincs is fénylik
A lelkem vérzik, ezt ők nem értik
Nem baj majd így csinálom én is végig
Tükörbe nézve ugyan azt a kissrácot látom
Húzzák vissza, nehogy felmásszon a csúcsra
Kopott a csizma, de megteszi újra
Mert tudja és unja
A szemetek szúrja
Szűk ez a cella, kellett a della
Nem tudtam soha, hogy hol a határ
Oda kint valahol sír az anyám

A szívem megdobban
A lelkem megroppan
Kezdek nagyon kilenni
Rájöttem, most elrontottam
Láncok súlyát nem bírom
Anyám hívom, ne sírjon
Bezártak, most szenvedek
Önmagamtól rettegek

Miattatok kerültem ide be
Soha nem hittem, hogy könnyű lesz ez
Összenyomnak a falak
Amíg ők vallanak, tartom a számat és várok itt bent
De nem bírok mozogni már
Visszatart engem a kényszerzubbony
De kijutok innen, mert van, aki vár
Erre mindenem feltettem
Nyertetek, én pedig vesztettem
Rég tudtam, hogy ez lesz de belekeztem
Belemelegedtem
Rendet kell tennem a fejetekben
Erre születni kell
Rengetek idő és rengetek perc
Semmit nem adnak ingyen ide lent

A szívem megdobban
A lelkem megroppan
Kezdek nagyon kilenni
Rájöttem, most elrontottam
Láncok súlyát nem bírom
Anyám hívom, ne sírjon
Bezártak, most szenvedek
Önmagamtól rettegek