Salvus - Barát

Ahogy futnak az évek,
Ahogy nőnek a távok,
Konokul állnak közénk
Nem várt akadályok.

Ahogy gyűlnek a ráncok,
Úgy érik az aggodalom,
Mert hajszol a kényszer,
Legyen elég az asztalokon.

Legyen elég, amit adhatunk!

Te is érzed hiányom,
Nem is gondoltuk volna.
Mi soha nem jutunk egy percre se ebbe
A rabszolgasorba.

Ahol az idő az ellenség,
Józan társ a nyugalom.
Házunk táján oly ritka
Vendég már a bizalom.

Házunk táján a bizalom,
Ritka vendég.

Amit tőlem kaptál,
Ne ereszd el, vidd tovább!
Ahogy én is megőrzöm
Minden rezdülésed barát,

A hegytetőkön elterülve,
Vagy lenn a parton a homokban ülve,
Nem szorul már kezünk ökölbe,
A feladat várhat, az idő megáll.

Ahogy te is megőrzöd,
Ahogy én is megőrzöm,
Minden rezdülésed