Bagossy Brothers Company - Vakít a kék

Halad a város, elhalad a vonat, haladnak emberek.
Marad a barna a két szép szemével, az arcom megremeg, ha megyek, elviszem.
Szalad amerre nézek a nagy tömeg, szalad a szomszéd néni.
Fodrozódik a zebra előtt egy abszolút férfi – ki az, aki nekimegy?

Vakít a kék, egy óceán tör most ki a semmiből felém,
Futok a part jobb oldalán, innen már nem menthet a szél.

Van, aki elhagyja egy kicsit önmagát, van, aki törtet előre,
Bamba arcoktól az utazófülkék megtelnek örökre, senki nem beszél.
Nem marad otthon senki a fiúkból és a zene elmúlik,
Csak az a barna a két szép szemével, az eszem már vele úszik.
Ha megyek, elviszem.

Vakít a kék, egy óceán tör most ki a semmiből felém,
Futok a part jobb oldalán, innen már nem menthet a szél.

Vakít a kék, egy óceán tör most ki a semmiből felém,
Futok a part jobb oldalán, innen már nem menthet a szél.

Vakít a kék, egy óceán tör most ki a semmiből felém,
Futok a part jobb oldalán, innen már nem menthet a szél.