Locomotiv GT - Boogie a zongorán

Szerintem nagyon nehéz gyermekkorom volt:
a család minden tagja engem pártfogolt.
Szerették volna, hogy ha minden érdekel,
s én közben nem törődtem szinte semmivel.

És csak egy, és csak egy,
és csak egyetlenegy érdekelt:
reggel, délben, este
azt figyeltem, azt kerestem,
mikor melyik állomáson
szólal meg a boogie...

Egyszer egy zenetanár komolyan felkarolt -
talán már mondtam: nehéz gyermekkorom volt.
Apámnak megígértem: virtuóz leszek,
és végigzongoráztam négy vagy öt hetet.

Átmentem vizsgákon és tilos helyeken,
játszottam lányokkal és fúvós hangszeren.
Sok tervem megvalósult néhány év után,
de valahogy kimaradt a boogie a zongorán.

És csak egy, és csak egy,
és csak egyetlenegy érdekelt:
reggel, délben, este
azt figyeltem, azt kerestem,
mikor melyik állomáson
szólal meg a boogie...

És itt a zenekarban játszom mindenen,
egyedül zongorázni nem hagytak sosem.
Most végre eljátszhatnám, hogyha akarnám,
de ma már kinek kell egy boogie a zongorán?!

És csak egy, és csak egy,
és csak egyetlenegy érdekelt:
reggel, délben, este
azt figyeltem, azt kerestem,
mikor melyik állomáson
szólal meg a boogie...