Omega - Ártatlan gyújtogatók

A véletlen hozta úgy, hogy ráakadtam ott
Elszürkült arcában valami megfogott
Talán a furcsán tiszta szem
Az volt benne idegen.

Álltunk a pultnál, mintha száz éve már.
Kiürült volna kezében a pálinkás pohár.
Lassan hozzám fordult arcán a kérdés feltolul:
"Micsoda világba küldött minket az Úr?"

Egy tűztestű szárnyas lény a földre költözött
Izott a lég, ahogy eltünt a fák között, egykor.

Néztem az arcot és távoli fénykorát
Hogy mit rejt a vállán ez a szárny-sötét kabát
Magyarázott nekem, nem a terv volt rossz, ó nem
Csak az emberszív lett közben éghetetlen.

A tűztestű szárnyas lény küldetéssel jött
Izott a föld, ahol leszállt a fák között, egykor.

Állok itt a pultnál, hol annyi fény kihúnyt
Valami fölkavart bennem egy réteg hült hamut
Mi volt a feladatunk?
Vajon leszáll-e rá tanunk?
Sikerült-e a sziveket meggyújtanunk?