Pokolgep - Végtelen úton

Hazudtam éveket,
Itt hagytam képeket,
Hogy láss, ha úgy érzed,
Hogy melléd bújt a magány.

Nincs már több folytatás,
Sötét a lépcsőház,
S talán hallasz rólam,
Ha arra járok, hol érdekes a világ.

Előfordult már
Nagyobb változás,
A reggel már engem máshol vár.

Refr.: Régen keresem az útnak végét,
Úticélom minél messzebb innét,
És csak nyomom a gázt tovább,
Elhagyok mindent, mindent, mi fáj.

Régen keresem az útnak végét,
Ott majd meglelem a belső békét
És ha bekopogsz majd hozzám,
Kérlek, ne izgulj, lesz üres ágy.

Hazudtam éveket,
Itt hagytam képeket,
Hogy láss, ha úgy érzed,
Melléd bújt a magány.

Áll még a sarki bár,
Töltsd ott az éjszakát,
Ne várj, lehet, hogy épp
Rólad ír dalt egy ismeretlen sztár.

Egy régi, jó barát
Biztos rád talál,
Megosztja majd veled az asztalát.