Salvus - Víg

Megtanultunk sírva vigadni,
Keveset kapni, a kevésből adni.
Jókat mulatunk a borotva élén,
De nem tudhatjuk előre mi lesz a végén

A menetnek, ha felnevetnek,
Az ódon falak is beleremegnek.
Lehet, hogy tévednek, vagy éppen hazudnak.
Nem baj, majd jobban összehúzzuk magunkat.

Gyere te is, elférünk még egy páran.
Egy kisujjnyi hely még kiadó
Itt, az óriás lábnyomában.

A felelősség alól
Kibújni nem érdem.
Vagy csak én nem értem,
Hogy az ami a törpeseregnek
Halálos vétek, az óriásoknál
Hogyan lehet a termékeny
Táptalaja egy újabb vállveregetésnek.
Ezzel nem késnek.
Szemünkbe nevetnek,
Ha szemükre hányjuk a dolgot:
Ne üsd bele az orrod,
Ez nem a te dolgod!

Ki az a balga, ki az igazat hajtja,
Aki valamit tenne azért, aki felemelte őt a pajzsra.
Lehet, hogy elevenen falná fel őt a falka,
De ha eleget melegedett, eltűnik, hogyha úgy akarja.