Cseh Tamás - A képzelet szálfái közt

A képzelet szálfái közt,
a tények bozótjában
kicsike gyermek elszalad,
a gyermek elszalad.
Ülnek a hűvös csillagon,
valakik, s nézik ezt.
Tények és képzelet között
a gyermek hogy szalad.

Ülnek a hűvös csillagon,
nézik a hűvös istenek,
kicsike gyermek elszalad,
képzelet szálfái közt.

Meg a tények bozótjában
fut el a kisgyerek
nézik a hűvös istenek:
élnek az emberek.

Ülnek a hűvös csillagon
valakik, s nézik ezt,
látják, hogy állok mostan itt
s mondok egy éneket.

A képzelet szálfái közt,
s a tények bozótjában,
kicsike gyermek elszalad,
nézik az istenek.

Látják, hogy éppen állok itt,
s mondok egy éneket.
Valahol hűvös csillagon
ülnek az istenek,
néznek,néznek, néznek vak
szemekkel

Meztelen gyermek elszalad
tények tüskéi közt
szanaszét tépi rajt a bőrt,
nézik az istenek