Cseh Tamás - Désiré és a múlt

Desiré egy nap azt a megbízást kapta,
hogy mivel nagyapjának elméje megzavarva,
örizze nagyapját, míg moziba megy nagyanyja,
s Desiré kettesben maradt nagyapjával.
Desirének nagyapját légnyomás nyomta meg,
és ettöl a légnyomástól lett ilyen beteg.
Desiré kitette az asztalra magnóját,
és a Don kanyarról faggatta nagyapját,
e szavakat mondta a szegény elmehúnytnak:
"Nagyapám, szerintem te az élö múlt vagy!
Szerintem az egész olyan, mint egy jelkép,
itt ülünk; te múltként én pedig jelenként.
Mondj hát a magnóba minden fájó élményt,

mert engem érdekel, hogy veled mi történt."
E szavakkal odanyújtotta a mikrofont,
amit aztán a nagyapja rögtön bekapott...
Azóta Desiré öriz egy felvételt,
amin a nagyapja emészt épp egy ételt,
zubogás, csobogás, egyéb belsö hangok,
szerencse, hogy nagyapja gyomra épp nem pangott...
"E hangok itt a múlt hieroglifái,
a megfejtésükben nem szabad megállni."
- gondolja Desiré, miközben azt hallgatja,
mit emészt belsöleg talányos nagyapja.
Ugy gondolom, követhetjük útján Desirét,
nyújtsa kezét egymás felé minden nemzedék.