Jaromír Nohavica - Szarajevo

A halici síkon port kavar a szél,
mindenünk mink volt, a vizek elvitték.
akár minden évben a vándormadarak,
kék levéllel visznek a messzi távolba.

Még mindig ég a tűz és pattog a fa,
de itt az idő az alvásra már.
A dombokon túl vár Szarajevó
holnap ott majd össze ad a pap.

A templomban majd ő összead minket,
és virágkoszorút a vízre letesznek.
a víz visszafolyik majd a tengerbe,
mi maradunk itt csak és az ég kékje.

Még mindig ég a tűz és pattog a fa,
de itt az idő az alvásra már.
A dombokon túl vár Szarajevó
holnap ott majd össze ad a pap.

Építek egy házat fehér kövekből,
tölgyfagerendákból lesz majd a tető.
mindenki tudja meg,hogy hogyan szeretlek,
erősen fog állni,örökké itt lesz.

Még mindig ég a tűz és pattog a fa,
de itt az idő az alvásra már.
A dombokon túl vár Szarajevó
holnap ott majd össze ad a pap.