Jaromír Nohavica - Szokeveny

A kerítésen túl levettem bakancsom,
kiskatonám a kezed mint a vas.
Életet és halált választ el ez a drót,
aki túlélő az nehzen jut át.
Életet és halált középső út nincsen,
nincs sekély gázló, a szerencséd itt minden.
életre és halálra osztották szerelmem,
akár csak egy bábut - drótokkal vezetnek.

Az első kocsmában a forró kályha mellett,
kapok egy grogot,a lányok követnek.
Nyitom az ajtót vállamról az eget leveszem,
tettem egy lépést a szakadék felett.
A postáskisasszonytól telefonkönyvet kaptam,
fölöslegesen,hisz nincsen itt kit hívjak.
Csak hivatlan vendég vagyok a falon túl,
ember visszavárunk,talán viszontlátunk.

Csak hivatlan vendég e furcsa világban,
Az életért harcolok,a villamoson én.
Kegyelmet kértem , mondták ők - Hát menjen!
Az egyik falon túl a többi áll elém.
Böjti vasárnap és fennséges a csend itt,
a vártemplomban az isten jóllakottan térít.
És ő jókedvében fiának nevezett,
misebort ittunk és ő is lerészegedett....

A kerítésen túl levettem bakancsom,
kiskatonám a kezed mint a vas.
Életet és halált választ el ez a drót,
aki túlélő az nehzen jut át.
Életet és halált középső út nincsen,
nincs sekély gázló, a szerencséd itt minden.
életre és halálra osztották szerelmem,
akár csak egy bábut - drótokkal vezetnek.