Dalriada - Hollórege

Nyáridő vagyon, csillagárnyakon
táncol éjjel a holdvilág
lenyugvó napon, hollószárnyakon
jő tizenhárom madár
tizenhárom madár dézsmálja
az király fényes kertjét
tizenhárom madár hordja el
aranyalmafa gyümölcsét.

Királynak vala három szép fia,
esküvel megfogadják,
őrzi majd maga, apja birtoka,
elriasztják tolvaját,
két idősebbik rögtön elbukik,
ifjú királyfi marad csak,
„jő az álom, de megtalálom, és
megnyesem éji szárnyakat.”

Szállj le, szállj le,
gyönge kismadárka,
Szánj meg, bánj meg,
gyönge kismadárka.

Szabad égi világ, immár búcsúzom,
hideg éjjel fog ma el,
hollógúnyám levetettem,
keserű sorsomat érem,
keserű rabság részem
vele élem immár életemet,
szeme csillagfényt ragyog
köpenye napfény, haja arany éke
fénylő nap, fényes hold,
fényes Nap, fényes Hold.

Két nagyobb fiú, büszke és hiú
terveket sző titokban,
elfelejtik, és elveszejtik az
ifjú királyfit a vadonban.
Tündéréneke ott van ővele,
óvja kedves életét,
hollószárnyakon megtalálhatom,
hallja testvéreim énekét.

Szánj meg, bánj meg,
fordulj hozzám, ölelj meg
Szánj meg, bánj meg,
fordulj hozzám, csókolj meg.

Szabad égi világ, immár búcsúzom,
szerelemre leltem én,
hollógúnyám levetettem,
e világnak tágas egén
nem szállok soha már én
vele élem immár életemet,
szeme csillagfényt ragyog
köpenye napfény, haja arany éke
fénylő nap, fényes hold,
fényes Nap, fényes Hold.