Jaromír Nohavica - Eger

Az egész ház alszik,csak mi vagyunk ébren.
Mi ketten a sötét éjben.
Én irodalmat írok egy papírra éppen,
és ő pedig nézeget engem.

Egy szürke kis egér tán ki eltévedt.
vége a nyárnak és az aratók jönnek.
Ne hidd ám barátom,hogy azt te nem érzed,
mikor kaszával sebeznek téged.

Hát én azt nem hiszem te kicsi vendég.
Nyugodtan maradj itt elférsz itt velem.
Reggel majd korán kelsz és elbújsz szépen,
este majd ismét a vendégem leszel.

Majd én is kaparászok reggelig véled,
te ezt fogaddal én tollammal teszem,
nem baj, hogy kabátunk más színű éppen.
A fő , hogy a világ a tiéd is legyen.

Vége a nyárnak és elfog a szégyen.
mert a földeken gyilkosok lépnek.
Ártasz,vagy nem ártasz ki ítéli ezt meg.
Maradj csak itt, kapsz menedéket.